Harcászati kézikönyv 1. (alapfogalmak)

Alapfogalmak

Az alapfogalmak segítséget nyújtanak a későbbi fejezetekben leírtak megértéséhez. Néhány kifejezés valószínűleg idegenül hat majd, de ezeket igyekszünk megmagyarázni. Az alapvető szabályoknak kihatásai vannak a szakasz, illetve a raj harcászatára. Ebben a részben ismertetjük a gépesített lövészek alapvető feladatait a gyalogsági harcjárművel / páncélozott szállító harcjárművel felszerelt szakaszok, illetve rajok számára. Ezek az alapvető szabályok alapját képezik a szakasz és raj harcászatának, a harci technikáinak, valamint a különböző harchelyzetekben való viselkedésüknek.

a. Feladat:

A gépesített lövészek feladata, hogy az ellenséggel közvetlen harcérintkezésben tűz és mozgás használatával legyőzzék, vagy elfogják az ellenséget, visszaverjék tűzzel a rohamát, közelharcban legyőzzék, vagy ellen támadjanak.

(1)  A földi erők között csakis a közvetlen harcérintkezés során dőlhet el, hogy ki nyeri meg a harcot. A gépesített lövész csapatoknak a harcérintkezés során kulcsfontosságú szerepet tulajdonítunk. Ők:

•  
  • Olyan megközelítési útvonalakon támadnak előre, amelyek a harckocsik számára nem járhatóak
  • Betörnek az ellenség soraiba, áttörnek az akadályrendszereken (természetes és ember által alkotott).
  • Erdős vagy beépített területeken is hadba vethetők.
  • Más erők által használt útvonalakat ellenőrizhetnek.
  • Elsősorban éjszaka és korlátozott látási viszonyok között is bevethetők
  • A hátsó területeken való hadműveletek során is széleskörűen felhasználhatók.

(2)  A szállító harcjármű a következő előnyöket biztosítja a lövészek számára:

• Mobil védelmet biztosító szállító harcjármű a lövészkatonák számára, amely képes a harcmezőn a megfelelő helyre elszállítani őket.
• Tüzével támogatja a gyalogosan feladatot végrehajtó lövészkatonákat.
• Tüzével lefogja vagy elpusztítja az ellenséges szállító harcjárműveket, illetve könnyen páncélozott járműveket.
• Páncéltörő tüzével elpusztítja az ellenséges harckocsikat

(3) A harc megvívásának sikere gyakran a szakaszok, vagy annak részei, a rajok harcának megvívásától függ. A közelharc során, amikor nyilvánvalóvá válik, hogyan reagálnak az ellenség tüzére, hogyan használják saját lefogó tüzüket, hogyan manővereznek az ellenség sebezhető szárnyának irányába, valamint hogyan harcolnak, hogy legyőzzék, elpusztítsák vagy elfogják az ellenséget. A szállító harcjárművel felszerelt szakaszok sikeres harcának megvívása nagyban a vezetők képességén, illetve a katonák tudásán alapul. Azon, hogy hogyan tudják kihasználni a jármű adottságait, a terep adta lehetőségeket, hogy megfelelő előnyhöz jussanak; hogy fegyvereiket pontosan és halálos pontossággal használják az ellenség ellen; hogy mindig előre gondolkodjanak, egy lépéssel megelőzve majd végül legyőzve az ellenséget.

(4)  A gépesített lövész szakaszok és rajok általában egy nagyobb kötelék részeként hajtanak végre feladatot. Éppen ezért valószínűleg más lövész, harckocsi, tüzér, aknavető, repülő, helikopter, légvédelmi vagy műszaki egységek támogatását is élvezik. Ugyanakkor saját maguk is lefogó tüzet biztosíthatnak az ellenséges roham visszaverésére, vagy saját manővereik támogatására.

b. A harci erő

A gépesített lövészcsapatok doktrínája a harci erő dinamikus alkalmazásán fog alapulni. A doktrína négy pilléren nyugszik: manőver, tűzerő, védelmi képesség, parancsnoki vezetői képességek.

(1)  Manőver

A manőver a csapatok mozgása, amelyeket tűzzel támogatnak annak érdekében, hogy egy olyan előnyös pozícióba kerüljenek, ahonnan képesek elpusztítani, vagy fenyegetni az ellenséget. A gépesített lövész kötelékek olyan előnyös pozíciókban mozognak előre, ahol előnyben lesznek az ellenséggel szemben, és ahol képesek ezt az előnyüket megtartani. Manővereket hajtanak végre annak érdekében, hogy megtámadják az ellenség szárnyát, hátsó részeit, logisztikai pontjait és harcászati vezetési pontjait. Védelemben annak érdekében hajtanak végre manővereket, hogy szárnyból ellen támadjanak és visszaverjék az ellenség támadását. A tűzzel megfelelően támogatott manőverek lehetővé teszik a gépesített lövészek számára, hogy közel kerüljenek az ellenséghez és döntő harcban megsemmisítő csapást mérjenek rá.

(2)  Tűzerő

A tűzerő az alegységek azon képessége, amikor megfelelő tüzet képesek vezetni a célpontokra. A tűzerő elpusztítja vagy lefogja az ellenséges állásokat, megtéveszti az ellenséget, és támogatja a manővereket. Megfelelő támogató tüzek nélkül a gépesített lövészek képtelenek manővereiket végrehajtani. Mielőtt megpróbálnának manővereket végrehajtani, az alegységeknek ki kell jelölniük egy úgynevezett tűztámogató részleget. A tűztámogató részleg (TTR) az ellenséges állásokra vagy kötelékre vezet tüzet annak érdekében, hogy az ellenség ne legyen képes a saját manővereinket megfigyelni vagy befolyásolni. A tűztámogató részleget akár egy fegyver vagy egy fegyvercsoport is képviselheti. A parancsnokoknak pontosan tudniuk kell, hogyan irányítsák, összpontosítsák a tüzüket, a manőverekkel hogyan hangolják azt össze. Képesnek kell lenniük gyorsan felismerni a legveszélyesebb célpontokat, tüzet vezetni rájuk, és megbizonyosodni arról, hogy a rájuk vezetett tűz mennyisége lefogja annyira az ellenséget, hogy az nem képes hatásosan visszalőni, ugyanakkor nem használnak fel túlságosan sok lőszert ehhez a művelethez.

(3)  Védelmi képesség

A védelmi képesség célja, hogy a harci potenciálunkat mindaddig megőrizzük, amíg azt a döntő helyen és időben be nem vetjük. A szakaszok soha nem engedhetik meg az ellenségnek, hogy az föléjük kerekedjen vagy meglepve saját csapatainkat előnyhöz jusson. A szakaszok és rajok éppen ezért aktív és passzív tevékenységeket foganatosítanak, hogy megvédjék magukat a meglepetéssel, figyeléssel, felderítéssel, beavatkozással, beszivárgással, szabotázzsal vagy más zavaró tevékenységekkel szemben. A védelmi képesség alapvetően két részből áll: először is a katonákról és saját felszerelésünkről gondoskodni kell, másrészt meg kell akadályozni az ellenséget céljai megvalósításában.

(a)   Az első részben olyan technikákat kell felsorakoztatnunk, amelyek a szakasz, illetve raj harci potenciálját megőrzik. Ide tartoznak a katonák egészsége megőrzésének érdekében foganatosítandó rendszabályok, a morál szinten tartása, az egyéni ápoltság, a fizikális kondíció megőrzése, valamint a pihentetési tervek. Ide tartozik ugyanakkor a felszerelés állagának megőrzése, valamint a megfelelő ellátó anyag biztosítása.

(b)  A második részhez tartoznak a biztonság, a szétszóródás, a rejtettség, a fedettség, a megtévesztés valamint az ellenséges fegyverek lefogása. A gépesített lövész alegységek védelmi képességeit általában úgy őrzik meg, hogy harcállásokba beássák magukat bizonyos időre, megfelelő módon kihasználják a terepet amikor mozognak, harcjárműről szállnak amikor nincs szükség a páncélozott szállító harcjárművek védelmére, valamint lefogó tüzeket alkalmaznak az ellenség ellen. A gépesített lövészek mindig saját maguk szeretnék meghatározni a harc kimenetelének időpontját és helyét és ezt úgy kell elérniük, hogy maximális hadi potenciállal és megfelelő meglepetés okozásával az általuk kívánt helyen és időben hajthassák végre.

(4)  Vezetői képességek

      A vezetői képességek olyan tevékenységek, amelyek során az egyik katona képes a másikat rávenni arra, hogy a harcfeladat érdekében cselekedjen. A parancsnokok feladata, hogy a másik három már előbb említett összetevőt koordinálják. Az ő magabiztos hozzáállásuk nagyban hozzájárul a feladat végrehajtásának sikeréhez. A megfelelő vezető képes célt, irányt és motivációt biztosítani a harc megvívásához. A parancsnokoknak kiválóan kell ismerniük a szakmájukat, a katonáikat valamint azokat a módszereket, amelyeket a harc megvívásához használnak. Csak az ilyen vezetők képesek katonákat vezetni bonyolult körülmények között, nehéz feladatok veszélyes végrehajtására. A vezetői képesség talán az egyik legfontosabb a négy összetevő közül.

c. A megfelelő tiszthelyettesek:

A lövész alegységek szakaszvezető tiszthelyetteseinek és rajparancsnokainak gyorsan kell döntéseket hozniuk sokszor egészen különleges helyzetekben. Sok esetben nem támaszkodhatnak a harcászati kézikönyvekre az egyes problémák megoldásakor. Kezdeményezőkészségről kell tanúbizonyságot tenniük a különböző feladatok végrehajtása során. Tudniuk kell, hogyan elemezzenek egy helyzetet gyorsan, hogyan hozzanak gyors döntéseket a parancsnok szándékának ismeretében. Fel kell készülniük, hogy önállóan cselekedjenek, amennyiben szükség lenne rá. A gyors döntések meghozatalának sikere a harcászati módszerek ismeretén, a döntéshozatali folyamat ismeretén, valamint a szakasz és raj harcászati technikáinak és módszereinek ismeretén alapul. A lövész rajparancsnokoknak és szakaszvezető tiszthelyetteseknek fizikálisan keményeknek kell lenniük, kiválóan ismerniük kell a harcászati módszereket, gyors gondolkodásúaknak kell lenniük, és képeseknek kell lenniük motiválni a katonáikat, hogy a legnehezebb körülmények között is helytálljanak.

d. A megfelelő lövészkatona:

A megfelelő lövészkatonának is bizonyos képességekkel kell rendelkeznie. Nekik is magas szintű fizikális felkészültségről kell tanúbizonyságot tenniük. Professzionális módon kell használniuk a rájuk bízott fegyvereket, vagy a harcjármű fegyverrendszert. Kiválóan ismerniük kell az alapvető lövészkatonák számára meghatározott alapvető ismereteket (tájékozódás, álcázás, egyéni mozgásmódszerek, túlélés lehetőségei, stb). Tudniuk kell, hogy hogyan mozogjanak a saját tűzcsoportuk tagjaiként a raj, illetve a szakaszkötelékben.

e. Kiképzés:

A gépesített lövész alegységeknek megfelelően fel kell készülniük a harcra. A kiképzésnek összhangban kell lennie a hadsereg doktrínájával. A doktrínák a parancsnokok számára megfelelő útmutatókat nyújtanak ahhoz, hogy megtervezhessék a kiképzést. A parancsnokok és a katonák kiválóan kell, hogy ismerjék a működési eljárásokat. Ismerniük kell ezt a kézikönyvet annak érdekében, hogy a megfelelő reakciót produkálják különböző harceljárásokban. (Ezeket bővebben ismertetjük később a kézikönyv egyes fejezeteiben). A kiképzés során a parancsnokoktól meg kell követelni, hogy kezdeményezőkészségükről, valamint gyors döntési képességeikről tegyenek tanúbizonyságot, és tesztelni kell őket ezekben a helyzetekben. A kiképzés környezetének élethűnek és stresszel, meglepetésekkel telinek kell lennie. A kiképzésnek kihívást kell jelentenie a katonák számára, akiknek el kell sajátítaniuk valamennyi, a lövészek számára előirt fogást, mind az egyéni mind pedig az alegység kötelékben végrehajtott módszereket, állandóan szem előtt kell tartaniuk a harcfeladatot, és mind fizikálisan, mind mentálisan fel kell őket készíteni a harcra. Az alegység kiképzése során ugyanakkor az alegység összetartását is növelni kell, mivel ha ez nincs jelen, akkor a harcfeladat végrehajtása kerülhet veszélybe és valószínűleg igen kevés sikert fognak elkönyvelni a harc megvívása során.